Káró elrakta a kis porcelán cukortartót a kockacukorral. Letörölte a konyhapultot, és kávéscsészéjével a kezében visszament a szobába. Szokása szerint a hintaszékbe ült, a csészét pedig a csészealjjal együtt a hintaszék melletti thonet asztalkára tette.
A Bibliáért nyúlt, ahol a könyvjelzővé minősített papírcetlivel már be volt jelölve az a rész, ahol tegnap abbahagyta. Ahol folytatni kellett.
Kettőt kavart csupán a kávéján, amikor csöngettek. Rövid, de erős, határozott csengetéssel.
Káró döbbenten nézett egy pillanatig.
Hat éve lakta a lakást, de ez alatt a hat év alatt ez volt a második alkalom, hogy valaki becsöngetett.
Először a nő. A kulcsos. Több mint két éve ennek. Nem felejti el soha azt a tompa narancsszínű délutánt, meg az estét, amikor a nő belépett az életébe. Aztán elment ő is, mint Andrea, majd Erika, és utóbb néha látták egymást ugyan - némi érzéki öröm visszaidézése folytán - de lassacskán elkopott az is...
Ez a csöngetés viszont érthetetlen volt.
Káró rövid tétovázás után végül az ajtóhoz ment, hogy kinyissa.
Pál apostol állt az ajtóban.
Durva szövésű szürke zsákvászon csuhában, egyszerű kenderkötéllel a derekán, kezével hosszú egyenes kardjára támaszkodva.
Káró félszegen tessékelte be.
⦁ Jöjjön csak! Kicsit kupi van… - néhány fehérneműt gyors mozdulattal a fürdőszobába dobott, majd helyet kínált a kanapén.
Pál apostol kimért léptekkel ballagott a kanapéhoz. A kardot az állólámpához támasztotta, csuháját kicsit feljebb húzta csípőjén, majd lassan, körülményesen leült.
⦁ Egy kávét esetleg?
⦁ Kotyogós? Mert akkor igen. Egy cukorral…
⦁ Tejszínt?
⦁ Azt nem, köszönöm…
Káró érezte, hogy valami még hiányzik. Zavartan kihúzta a márványlapú asztalka fiókját és egy megbontott csomag Filtolt vett elő.
⦁ Cigarettát?
Pál apostol arca felderült. bozontos szakálla mosolyra húzódott.
⦁ Nahát! De régen szívtam ilyet…
Kivett egy szálat, kicsit sodorgatta az ujjai közt, megnyálazta a végét, majd a szájába tette. Káró pedig meggyújtotta egy szintén a fiókból előszedett kis „Vasedény” emblémás öngyújtóval.
Pál apostol mélyen leszívta a füstöt, kicsit bent tartotta, majd gomolyogva fújta ki az orrán át.
Káró zavarban volt. Tudta, érezte mi jön most. Valahol számított is rá, de mindig szőnyeg alá söpörte a gondolatot. Titokban remélte, talán elfelejtődik a dolog. Andrea és közte már kilenc éve is elmúlt a kapcsolat. Utána jött Erika. Jóval később. Aztán Erika is elment. Zsanett a „kulcsos” két éve jelent meg az életében. Most már a kulcs sincs meg. Visszavitte neki.
Pál apostol elgondolkodva fújta a füstöt, és kavargatta a kávéját. Hagyta még Kárót küszködni a gondolataival. Az emlékekkel, a történésekkel, amelyekről hamarosan beszélniük kellett.
A füst gomolygó fátyollal vonta be a nappali kanapé felőli oldalát, lassan foszladozva lebegett föl a galéria felé.
Káró a hintaszéken helyezkedett el.
⦁ Nos, ezek a nők… - kezdte zavarodottan – Ezek…
⦁ Igen?
⦁ Nem prostituáltak…
⦁ Ezt én nagyon jól tudom – felelte Pál apostol, majd lassan belekortyolt a kávéba.
⦁ De k@va erős! Ez igen…
⦁ Egészségére! – mondta Káró gyorsan, és előzékenyen, hogy leplezze nehezedő zavarát.
⦁ Egyszerűen csak jöttek… Andrea elhagyott engem ugyebár… egyedül maradtam. Férfiember vagyok… - próbált mentegetőzni – Az Örökkévaló pedig vágyakkal ajándékozott meg…
Pál apostol hallgatott egy darabig, lepöccintette a hamut, majd kicsit előbbre dőlt.
⦁ Mit írtam én oda? – ujjával a kis asztalkára tett Bibliára mutatott. – Nézzük csak meg!
Elvette a Bibliát, a füstölgő cigit közben a hamutartó szélére támasztotta. Elvette az asztalról Káró szemüvegét is, orrára tolta, majd kikereste a Korinthusiakhoz írt első levél hatodik és hetedik részét.
'„Az étel a gyomornak való, a gyomor meg az ételnek” — mondjátok. Ez igaz ugyan, de Isten ezt is, azt is félre fogja tenni, és többé nem lesz szükség rájuk. Testetek azonban nem arra való, hogy a szexuális bűnöket szolgálja, hanem hogy az Urat szolgáljátok vele. Az Úr pedig gondot visel a testetekre is. '
Pál első levele a korinthusiakhoz 6:13
⦁ Te meg mit csináltál itt ezzel az Erikával? – kérdezte felnézve az orrára csúsztatott szemüveg mögül, miközben ujját bedugta a lapok közé, jelezvén, hogy folytatni fogja a felolvasást.
És mit csináltatok utána még két éven keresztül?
⦁ Erika nem ’parázna’ nő. – Hebegte Káró nem túl meggyőzően.
⦁ Nem, a lóf… Nem, a fenét nem! – fortyant fel Pál apostol. Kicsit ingerültebben szívott bele újra a cigarettájába.
⦁ Erika hívő…
⦁ Ahhoz képest - már a legelső alkalommal - szépen ledobálta itt a gönceit…! - Pál apostol a kanapé karfájára mutatott.
⦁ Itt volt a blúza, a melltartója meg a bugyija is.
A cigarettát visszatette a hamutartóra, majd folytatta a felolvasást:
⦁ 'Nem tudjátok, hogy testetek olyan szorosan hozzá tartozik Krisztushoz, mint az emberhez a testrészei? Ezért hát soha ne szakítsátok el testeteket Krisztustól, hogy egy prostituálttal kapcsoljátok össze! Isten mentsen, hogy ez előforduljon! Vagy talán nem tudjátok, hogy ha valaki egy prostituálttal szexuálisan egyesül, akkor a testük eggyé lesz? Ahogy az Írás mondja: „a kettő egy testté lesz”. '
(Pál első levele a korinthusiakhoz 6:15-16)
⦁ De hát mondom, hogy Erika…!
⦁ Mondod hát! A szitu meg mást mond…! Ott hemperegtetek…! - ujjával a galéria felé bökött – Úgy, hogy bármely pornó producer megnyalta volna mind a tíz ujját. Csak egy kamerát kellett volna bekapcsolni, és tuti kasszasiker!
Aztán még két teljes éven át, amíg rendszeresen ide járt - vagy te őhozzá - majd minden héten, csak fokoztátok a műsort.
Szinte másról sem szólt az egész 'együttlétetek' - mert házasságról ugyebár nem beszélhetünk - csak hempergésről, meg bujálkodásról...
Amint betette a lábát, már nyaltátok-faltátok egymást...
Úgy, hogy tisztességes és böcsületes embernek a gyomra fordult föl tőletek...
Pál apostol elnyomta a csikket, majd folytatta:
⦁ ’Aki azonban az Úrhoz kapcsolódik, az szellemben egyesül vele. Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is! Minden más bűn, amelyet elkövet az ember, a testén kívül van, aki azonban szexuális bűnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik. Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel! '
(Pál első levele a korinthusiakhoz 6:15-19)
⦁ Te pedig… - folytatta Pál apostol – nekem legalábbis úgy tűnt, nem igazán próbáltál elfutni… Amúgy meg…
…mondhatsz nekem édes fiam bármit, ezek parázna nők! … Egyik is, másik is. „Jópipák” ...
… Te talán nem is emlékszel rá, de ott volt Erzsébet. Igen-igen, ott a templomban, ahová méltóztattál néha napján elmenni. Ott a gyülekezetben. És Erzsébet minden vasárnap a templomban volt. Te is láttad őt, csak nem foglalkoztál vele ugyebár… Rá sem nagyon néztél.
Mert Erzsébet nem viselt szűk, és rövid szoknyákat, nem lakkozza a körmeit, nem sminkel és nem rak kösöntyűket a bokájára. Nem jár éjszakai bárokba „szabadegyetemre”, nem tapad rá egyedülálló és kiéhezett férfiakra, holmi „intellektuális beszélgetés” címszó alatt. Hogy aztán "lekésse a buszt", és lehetőséget teremtsen ott „aludni” nálad… ...még két további éven át...
Azt hittétek tán, hogy az Örökkévaló a végtelenségig hagyja ezt? Hát láthatjátok hogy nem!... A bűn bűnt szült... És az egyik bűn, a másik bűn büntetésévé vált... És az egyik bűn kioltotta a másikat. Mert bölcs az Örökkévaló!
Káró vállai megroggyantak, magába roskadva ült, és jobbhíján a maradék kihűlt kávéját kavargatta. Érezte, hogy nem áll túl jól a szénája. Pál apostol kivett egy újabb cigit a pakliból, és Kárónak is odakínálta. Olyan volt most már, mintha ő volna a vendéglátó és Káró a vendég.
⦁ Szóval Erzsébet tisztességes, hívő lány. Ő nem jár presszókba, nem vesz fel kihívó ruhákat és nem lakkozza a körmeit, mint mondtam volt. És főként nem „kési le a buszt” …
Ha Erzsébetet megismerted volna… Na persze ahhoz ott kellett volna lenned minden alkalommal a gyülekezetben… Eljárnod az összejövetelekre. A Bibliaórákra. És akkor talán házasságot is köthettél volna vele, az Örökkévaló színe előtt – egy tisztességes nővel –
És aztán a házasság keretében ugye…
…Persze nem úgy, ahogy ti itt műveltétek…! …parázna módon. Hanem tisztességgel, és böcsülettel. Utána pedig imával és hálával… De hát neked más volt a választásod.
Te a 'vonzó' nőt választottad! A 'dekoratívat'! A buját... Persze házasságot nem kötöttél vele. Hát most aztán itt vagy édes egy komám!... Ő meg ott!
Káró kutakodott az emlékeiben. Alacsony kis barna hajú nő jutott eszébe. Kicsit duci. Szemüveges. Kicsit sem szép. Szürke kardigánban, barna nadrágban, barna cipőben. Igen… Biztosan őrá gondol Pál apostol. Tényleg ott volt ez a nő – egy szürke kis egér – a gyülekezetben. De hogy ő lett volna a megfelelő társ…?
Káró nem tudta, hogy szégyenkezzen, vagy a kifogásokat keresse. Neki „impulzus” kellett egy nő kapcsán. Márpedig az a jellegtelen kis duci nő – Erzsébet – akiről Pál apostol beszélt, nem igazán tudott „impulzust” nyújtani.
Ugyanakkor visszaderengett a délután, amikor Erikát először látta meg.
Nem volt expliciten kihívó, és nem volt közönséges. Egészében véve decens, visszafogott, ugyanakkor mégis vonzó és nőies. Ezzel egyidejűleg intellektust is tükrözött. Ez az intellektus pedig beszélgetésük közben nyílt egyértelműséggel bontakozott ki.
⦁ Most is arra a nőre gondolsz – fújta Pál apostol a plafon felé a füstöt – A szép kezeire, meg lábaira... Meg a rafinált paráznaságra csábító alsóneműire és az illatára is. Pedig mit írtam le egyértelműen? Mit? Itt van ni! Olvasd:
'Az asszonyok és leányok pedig úgy öltözzenek és ékesítsék magukat, hogy az ne legyen kihívó vagy feltűnést keltő. Ne a különleges hajviselettel, aranyékszerekkel, gyöngyökkel vagy drága ruhákkal igyekezzenek ékesítseni magukat, hanem azzal, hogy Istennek tetsző dolgokat tesznek, mert ez illik azokhoz, akik azt mondják, hogy Istent imádják. '
Pál első levele Timóteushoz 2:9-10
⦁ Erika is, ahogyan én, minden nap olvasta a Bibliát... és imádkozott.
Őszintén, minden "bűnével" együtt.
Igyekezett tisztességgel és becsülettel élni. Persze nem mindig sikerült.
Nem voltunk, és nem vagyunk tökéletesek. Olvastunk, beszélgettünk, utaztunk és gondolkodtunk együtt.
Aztán... Ő Rajzolt és festett. Gyönyörű képeket... Talán most is azt csinálja...
Elhagyták őt, ahogyan engem is. Aztán egyedül élt két évig - amíg nem találkozott velem - ahogyan én is egyedül éltem amíg nem találkoztam vele... És közben nem bocsátkozott – ahogyan én sem - könnyű kapcsolatokba.
Mindeközben emberként, vágyakkal telve éltünk…
És nem tehetünk róla, hogy végül ezek a vágyak kibuggyantak belőlünk, amikor egymásra találtunk!
Igen, együtt éltünk, két éven át... Nem folyamatosan, mert mindegyikőnk saját otthonában maradt, de gyakran találkozva.
És boldogok voltunk, minden együtt töltött percben!
Szerettük egymást! Igen, egymás testét is! És nyugodtan nevezheti ezt "paráznaságnak" ha úgy tetszik!
Mások ennyi idő után belefásulnak a "tisztességes" házasságaikba! Veszekednek, végül felőrlik és megcsalják egymást!
Nekünk viszont minden együtt töltött pillanatunk - a "paráznaság" mellett -az egymás iránt érzett szerelemről, tiszteletről és egymás megbecsüléséről szólt! Meg a közös gondolatokról és a közös világlátásról.
És ne haragudjon mester, de úgy érzem nincs miért szégyellnem magam ezért, ahogy Erikának sem...!
Ma is együtt lennénk, ha nem jön az a sorscsapás, ami elválasztott minket...
Káró Bertold szeme könnyekkel telt meg. Már nem mentegetőzött. Nem érezte, hogy bármi oka is lenne rá.
Pál apostol elnyomta a csikket. Hosszú, mély sóhajtással engedte ki az utolsó füstfelhőt.
Káró felállt, tétován lépett egyet az alacsony bárszekrény felé. Konyakot vett elő két pohárral. Előbb Pál apostolnak töltött, azután magának is. Szótlanul átadta a poharat az öregnek, aztán már nem a hintaszékbe, hanem az Örökkévaló kiválasztottja mellé a kanapéra telepedett.
Szótlanul összekoccintották poharaikat.
⦁ Hú b+! Ez nagyon finom! Mi ez?
Káró felemelte az üveget, címkéjét a mester felé fordította. Henessy. Látom, tudsz élni, az anyád úristenit!... – buggyant ki belőle, majd előbb gyorsan a szája elé kapta a kezeit, aztán imára kulcsolta, szemeit pedig az ég felé emelte. – Bocsáss meg Uram!
Aztán előbb megízlelve a Henessy első kortyát, hosszan hagyva a szájában szétterülni, a következő kortyot viszont egyetlen rántással lökte gallér mögé.
⦁ Tölts még egyet! – légy szíves – Tette hozzá.
Káró töltött. Meg persze magának is.
⦁ Az a baj veletek - ízlelgette Pál apostol a Henessyt, szinte cseppenként – az a baj veletek, hogy állandóan csak az élvezkedésre tudtok koncentrálni.
Káró nem felelt, csak igyekezett mosolyra ránduló arcát elfordítani.
⦁ Aztán a böcsület, meg a tisztesség... az meg sehol… Pedig tudomásul vehetnétek, hogy az Örökkévalónak nem tetszik az efféle élvezkedés. A Szentírás élvezete… Az igen… De ti rögtön a világi hívságokra sandítgattok.
Egy darabig csak szótlanul szívták és fújták a füstöt, majd a csendet ismét Pál apostol törte meg:
⦁ Szóval Erika elment. Aztán jött az a másik nő... Ugyebár... Az a Zsanett... Akinek a kulcsát...
⦁ Nem volt hol aludnia... - vágott közbe Káró kicsit tiszteletlenül.
⦁ Neem? Éérdekes... Pál apostol kicsit gúnyosan húzta a szót. - Naagyon éérdekes... Az egyik ugye "lekési a buszt", a másik meg csak úgy beállít, hogy neki nincs hol aludnia. És persze te, ilyenkor készségesen helyet kínálsz a galériádon, hogy aztán...
⦁ „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat láttak vendégül.” (Zsidókhoz írt levél 13,2)
- hadarta hirtelen Káró, bár sejtette, hogy ezzel valószínűleg fel fogja bosszantani az idős prófétát. Pál apostol Idegesen előbbre is dőlt Káró felé, könyökével pedig fel is lökte a lámpához támasztott kardot, ami hangos koppanással dőlt a padlóra.
⦁ Ja, "angyalokat"! Hát szép kis "angyalokat" láttál te "vendégül" Káró Bertold! Nem kéne gúnyt űznöd a Szentírásból!
- Dohogta, miközben a kardot – most már stabilabban – újra megtámasztotta a lámpa mellett.
⦁ Szóval beengedted ezt a Zsanettet is, aki úgy ment föl a galériára, mintha előre tudta volna, hogy mi lesz később...
De hát tudta is, mert miután lefeküdtetek, az éjszaka közepén eljátszotta a nagy lírát neked, hogy ő most reszket, és ezért meg kéne b… …„vigasztalni”, mert nem tud elaludni... Te pedig természetesen azonnal "felebaráti segítség" ürügyén igyekeztél is, hogy jól megb… …"vigasztald".
⦁ „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a szegény bujdosókat vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, öltöztesd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézsaiás 58,7)
Vágott közbe gyorsan Káró, még mielőtt Pál apostol folytathatta volna.
⦁ Nyakon ne vágjalak ám!...
Pál apostol nagyon gyorsan lehúzta a maradék konyakját, és csak a szemével jelezte Kárónak, hogy töltse újra a poharat.
⦁ Te öcsém, először is nem a kenyeret törted, hanem a koktélsékert, amiben italt kevertél annak a... ...majd megmondtam kinek! Méghozzá darabokra, amikor a matracon hömbölgés közben lerúgtad a lépcsőről.
Másodszor pedig nem felöltöztetted a mezítelent, hanem éppenhogy levetkőztetted a felöltözöttet!
Úgy, hogy ezt hagyjuk! Ez most nem volt túl jó duma!
Na persze nem nagyon kellett vetkőztetned, mert vetkőzött ő maga segítség nélkül is...
És azt is vedd tudomásul, hogy a hülye vicceiddel nem, hogy nem segítesz magadon, hanem éppenhogy rontasz az amúgy sem rózsás helyzeteden!
Mert az Örökkévaló érti ugyan a viccet, csak épp nem mindig szereti, kiváltképp amikor valaki a Bibliával viccelődik.
Káró közben töltött, Pál apostol pedig szigorúan kézbe vette a poharát - Magadnak is! - Reccsent rá Káróra, és megvárta míg az ő pohara is megtelik. Koccintottak...
Pál apostol most már nem ízlelgetett, egyetlen húzásra lökte hátra a nedűt, Káró viszont igyekezett apró cseppenként szopogatni.
- Ami az Erikádat illeti - folytatta Pál apostol - még csak-csak ülni látszik valamelyest a magyarázatod. Tegyük fel, hogy maga az Örökkévaló is elfogadhatónak ítéli. Elvégre egy párként éltetek egymással amíg lehetett. És tényleg szerettétek egymást, az ágyon kívül is...
De láthatod, meddig tartott, és miként ért véget. Ez sem tekinthető véletlennek.
De Zsanett... Ha nem is prostituált, de egy "ágyról-ágyra" sodródó "mai kor nője". Aki könnyen köt kapcsolatot férfiakkal. Könnyen adja oda magát annak akit megkíván, vagy akitől az érzékeken felül érzelmi kapcsolódást is remél. Ha tudnád, hányadik voltál a sorban...
De persze értelek valahol. De gondolj Józsefre, akit a vonzó és buja Potifárné csábított.
- Erre is van magyarázatom... - szólalt meg Káró.
- Hát persze...! Naná...! Nem is te lennél, ha nem lenne magyarázatod. - felelt Pál apostol, de nem volt bosszús. Inkább mosolygott.
- Tudom azt is mire gondolsz. És tudom azt a történetet is. Nem én vagyok az Örökkévaló. Nem én döntök a sorsod felől.
De azért valamire kíváncsi lennék, épp ezért most megkérdeznélek fiam...
Pál apostol csendesen letette a konyakospoharat, és hangja is elcsendesedett.
⦁ Te mégis mit gondolsz, miként fog ezek után megítélni téged az Örökkévaló? Szerinted be fog engedni a Mennyeknek Országába?
Káró Bertold ajkán halvány félmosoly bujkált, de szemei könnyben úsztak.
⦁ Azt hiszem igen...
- válaszolta halkan, de hangjában nyoma sem volt bizonytalanságnak.
⦁ És mitől vagy te ebben ennyire biztos?
Káró megrántotta a vállát, a közben kiürült konyakospoharát pedig letette Pál apostol pohara mellé.
⦁ Nem is tudom... Azt hiszem az Örökkévaló szeret engem. Ahogy én is szeretem Őt, a Megváltót, és magát is...
Pál apostol szeme elpárásodott.
⦁ Mert maga se véletlenül jött ide hozzám
- folytatta Káró
⦁ Érdekli a sorsom. Érdekli, hogy mégis mi van velem. A Kegyelem pedig... A Kegyelem itt van velem mindig... ...Ahogy a békesség is.
Ezek pedig az Örökkévaló felmérhetetlen ajándékai, és ez csakis azt jelentheti, hogy az Örökkévaló elfogad engem. Azokkal a hibáimmal, amelyekkel vétkezem, és bizonyára még vétkezni is fogok, mindaddig, amíg itt van dolgom.
Pál apostol nem szólt közbe. Érdeklődően figyelt. Az ő bozontos szakálla mélyén is mosoly bujkált, és a szemei is mosolyogtak, párás szürkeségükben.
Aztán lassan, kimérten felállt a kanapéról. Kardját elvette az állólámpa mellől, és a bejárati ajtóhoz ment. Kezét a kilincsre tette, majd visszafordult Káró felé.
⦁ Becsüld meg magad édes fiam!
Káró felkelt a hintaszékből, és Pál apostolhoz lépett. Kezével előbb zavartan megfogta a durva vászoncsuha ujját, aztán karja öleléssé nyílt.
Pál apostol átölelte és magához húzta Kárót. Káró könnyei a bagószagú vászoncsuha gallérját áztatták.
⦁ Eljön máskor is? - kérdezte –
⦁ Örülnék...
⦁ Nem tudom, hogy eljövök-e fiam... Még sokfelé kell mennem. Sokakat meg kell látogatnom. Most éppen a te szőke Erikádhoz megyek!
Pál apostol keze Káró vállán pihent. Szürke szemével kacsintott egyet. Aztán megfordult.
Hirtelen lenyomta a kilincset, és ugyanolyan hirtelen kilépett a körfolyosóra. Az ajtót már nem csukta be maga után.
Káró szédülten állt még egy pillanatig, kezében a Bibliával. Utánanézett, de Pál apostol már eltűnt a lépcsőház poros félhomályában...
...aztán megfordult.
Végignézett a szobán. Előbb a kanapé ráncmentes, érintetlen takaróján, majd a kisasztalon, ahol egy kávés, és egy whiskeys pohár pihent csendesen, az utcáról beszüremlő késő délutáni fényben, az üres hamutartó mellett.