Ha bekapcsolom reggel a Kossuth rádiót, és meghallom Csete Beáta kellemes hangját, azzal már ...

Megkérdezték a fiatalokat. Na nem a színházban, az operában, vagy egy könyvtárban, hanem a fesztiválon. Ahol lehet sörözni, és fekve okádni. Arról kérdezték őket, hogy van-e "B tervük", ha nem veszik fel őket az egyetemre. "B terv" persze nincs. De minek is az, ha egyszer minden orrpiercinges, analfabéta félhülyét felvesznek egyetemre? A mai világban márpedig felvesznek bárkit. Pénz és protekció kérdése. Milyen jövő lesz ezekkel?

Most meg azt "edukálják" magasan kvalifikált nők a rádióban (férfi ma már meg sem szólal magasröptű „tudományos” témákban), hogy miképp kell a gyerek felé kommunikálni - megfelelő előrelátással – a dolgok mikéntjét, hogy a gyerek ne sérüljön pszichésen és mentálisan.

    Most például ezt hallom: „Digitális detox” Először is, az nem „detox”, hanem detoxikálás. Másodszor pedig ezt a szót akkor használjuk, amikor egy hullarészeget bevisz a mentő gyomormosásra, vagyis a „detoxikálóba”. De akkor sem „detox”, hanem mint írtam: detoxikálás. Itt ...

Régebben többször hallgattam a Kossuth rádiót.  Amikor beköltöztem a lakásomba egyedül, nem voltam hozzászokva a magányhoz. A rádió képviselte az emberi hangot. Akkor az kellett egy-két hónapig. Aztán apránként elhagytam.  Megszoktam a csendet. Már nem zavart.

Nem jött elő nyíltan és határozottan, de most, hogy nyaralásunk előtt nézelődni, és tájékozódni kezdtem a neten, megláttam egy figyelemfelhívó képet. Plakátot.Huszonéves kölök pózol a képen. "Vagány", kapucnis, a kezén valami sportkesztyűvel. Aztán tovább ...

Az embert alapvetően a tudat különbözteti meg az ösztönösen cselekvő állattól. Éppen ezért totál ...

Aki fenntarthatóságról beszél, az egyéb aljasságokra is képes.

No, csak utána néztem, hogy mi is ez a "fájndájning". Nem röhög! Komoly dolgok ezek!