Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Kritika a Kossuth rádióról

2025-07-28
Régebben többször hallgattam a Kossuth rádiót.  Amikor beköltöztem a lakásomba egyedül, nem voltam hozzászokva a magányhoz. A rádió képviselte az emberi hangot. Akkor az kellett egy-két hónapig. Aztán apránként elhagytam.  Megszoktam a csendet. Már nem zavart.

 
A Kossuth rádió, megmaradt a munkahelyre háttérnek. Persze figyelek rá, de sokszor olyan a téma, hogy inkább elzárom. 
Szinte állandó, hogy betegségekkel riogatják a hallgatót. Kéjjel ecsetelgetik a rák különféle fajtáját. Ártatlannak látszó tünetekről beszélnek, amelyeket bárki érezhet, aztán elmondják róla hogy ez bizony az ilyen, vagy olyan rák előjele lehet.
Aztán orvost hívnak vendégül, esetleg gyógyult beteget, és aprólékosan kifejtik a tünetek és a rák közti összefüggéseket. A dal vége az, hogy ha a hallgató odafigyelt, ha nem is lett volna soha hajlama a hipochondriára, a bogár mégis a fülébe került. És akkor aztán nincs nyugalma. Figyeli magát, és egyre inkább érzi úgy, hogy neki valami olyanja lehet, mint amiről a rádióban beszéltek. 
Hogy a rádió pénzt kap-e az egészségügytől ezért, mármint hogy emberek fülébe rakják a bogarat, nem tudni. Az viszont zicher, hogy egy-egy ilyen "ijesztgetős műsor" után nyilván megugrik az orvoshoz időpontot foglalók száma, kivizsgálásokat kérnek, labort, miegyebet...
A rádió persze úgy gondolja, ezzel jót tesz, "edukálja" (még csak véletlenül sem tájékoztatja) a közvéleményt, akik így "egészségtudatosakká" (magyarul idegileg felspanolt, rettegő hipochonderekké) válnak, és rohannak az orvosokhoz.
Ehhez persze szabadságot kell kivenniük, át kell szervezni a napirendjüket, és fél délelőttöket kell ülniük orvosi várókban hogy végre sorra kerülhessenek, hogy aztán az orvoshoz bekerülve újabb szakorvosi vizsgálatok beutalóival, újabb időpontokban, újabb szabadság kivétele után, újabb rendelésekre kelljen elmenniük. 
És ez a Kossuth rádió "edukálósai" szerint csudajó. Mert így Gizi és Józsi "megelőzik" a bajt. Ami egyébként nincs 'hálistennek'. 
De az "edukálósok" erre azt mondják, hogy ez akkor is nagyon jó, mert Gizi és Józsi nyugodtak lehetnek, hogy nincs pl. "lábujj rákjuk". Mert e téren kivizsgálták őket. Gizi és Józsi persze addig is nyugodtak voltak, amíg "edukálósék" jól meg nem ijeszgették őket, és álmukban sem gondoltak volna rá, hogy nekik "lábujj rákjuk" lehet, sőt, hogy "lábujj rák" egyáltalán létezik. 
De jól "megedukálták" őket, hogy bizony létezik, és márpedig lehetne nekik is... Ugye...
De másnap már az "orrszőr rák" a téma, és a műsor kezdődhet előlről, mert az "egészségtudatos" hallgató, rohan kivizsgáltatni magát orrszőr ügyileg is. Na ilyen ez a Kossuth rádió manapság.
De jól elkalandoztam, mert igazából most nem is ezt akartam megírni. (Amúgy meg írni akartam erről is, tehát végül így is jó.)
Valamelyik ünnepi "hosszúhétvégén" olyanom volt, hogy bekapcsoltam a rádiót.
Azt azért mejegyezném, hogy ha már rádiót kapcsolok be, az csak a Kossuth lehet, mert olyan rádiót, ahol az a műsor, hogy unintelligens sejthalmazok hadarva "nyomják a vakert" szlenges stílusban egymás közt, és saját altesti humorukon röhögnek - én egyetlen percig sem tudok türelemmel hallgatni. Az ilyeneket én száműzném egy lakatlan szigetre, ott aztán röhigcsélhetnének a szánalmas bornírtságaikon napestig, de ez számomra nem rádióműsor.
Visszatérve tehát a Kossuthra: 
Szóval a "hosszúhétvégén" egy reggeli adásban hallom ám, hogy a minden bizonnyal tanult - vagyis "edukált" műsorvezető nő elkezdi mondani hogyaszongya: "ökoturisztika".
Figyelek.
Kiderül, hogy az "ökoturisztika" nem egyéb, minthogy a család felkerekedik, és nem Sopron belvárosába utaznak, sétafikálni, "cukrászdázni", várost nézni meg miegyéb, és 'ottajd' élményeket gyűjteni. 
Nem. 
Az "ökoturisztika" attól "öko", hogy kimennek a zöldbe. Pl. egy közeli erdőbe, mezőre, tóhoz vagy patakhoz, szóval a természetbe, ahol is "piknikeznek" - magyarul mondva visznek magukkal csomagolt elemózsiát - amit aztán megesznek egy pokrócra kuporodva, netán az erdei pihenőhely faasztalainál, és akár még szalonnát is süthetnek, a kijelölt szalonnasütő helyen. 
Jó dolog is ez. 
Régen is csináltuk. Na persze sem a mi családunk, sem Mónikáéké nem mondták ezt "ökoturisztikának".
'82-ben, abban az elmaradott, "edukálatlan" világban mi ezt póriasan 'kirándulásnak' hívtuk. Ez önmagában így egyértelmű volt. Ha valaki mégsem lett volna képes értelmezni a 'kirándulás' fogalmát, akkor úgy mondtuk volna, hogy a 'zöldbe', esetleg a 'természetbe' megyünk. Mert a 'kirándulás' ezt jelentette. Ha meg elutaztunk Sopronba városnézésre, akkor az nem 'kirándulás' volt, hanem elutazás Sopronba. Az a szó pedig, hogy "öko" - sok egyéb ma divatos baromsággal egyetemben - nem szerepelt a szótárunkban.
Azt is elmondja a riporter, hogy a családok többségében a nő - mármint a feleség és anya - dönti el, hova legyen a kirándulás. 
És ezen teljes egyetértésben heherésznek. 
Megállapítják, hogy a nő szava döntő, de még azért egy kicsit úgy is állítják be a dolgot, hogy kvázi ez a "feladat" és "gond" is a nő vállát nyomja, a férfi elvégre csak henyél, sört iszik, lába az asztalon.
És így természetesen föl sem vetődhet a kérdés feministáék felé, hogy miféle "egyenjogúság" az, ahol erről is, és egyéb másról is a nő dönt, a többinek meg 'pofa súlyba'.
Csodálkozunk-e azon, hogy a férfinak, az apának, a "családfőnek" semmi tekintélye nincs manapság? 
Ő csak hozza haza a pénzt, adja meg a PIN kódot, aztán majd "anya" elkölti, amire ő akarja. Hiába, a nők "elnyomottak". 

De ne kalandozzunk el, folytassuk a megkezdett témát.
Az "edukált" riporternő aki a magyar nyelv írott és beszélt formájával nyilván egyaránt tisztában van - elvégre ez a szakmája - azt mondja: a gyerekeket is ebbe a szemléletmódba kell "behúzni".
Nézek ki a fejemből. 

'82-ben, abban az elmaradott"edukálatlan" világban mi ezt úgy mondtuk volna: "bevonni". (Bár Bachfeld Sigfried ugyan megmondta hogy a húz, meg a von ugyanazt jelenti, ám a huzat meg a vonat mégsem. Ugye.)
A gyerekeket a házimunkába, a közös program kitalálásába, a kirándulás megszervezésébe, bevonni volt szokás - akkor még - és nem "behúzni. 
Persze biztosan én tudom rosszul, elvégre engem nem "edukáltak" magas szinten, nekem még egy diplomám sincs, a hölgynek meg bizonyára három is van. 

Nem kérdés tehát hogy ki a "tanulatlan".
'82-ben, abban az elmaradott "edukálatlan" világban pl. 'demokráciáról' sem beszéltünk annyit mint manapság, de az természetes volt, hogy egy családban nem csak az - egyébként elnyomott - nő hozhatott döntéseket, hanem a "toxikusan maszkulin" férfit és a gyerekeket is "behúzták" illetőleg bevonták a döntéshozatalba.
Aztán az "ökoturizmus" kapcsán a riporternő továbbviszi a fonalat. Most a vízitúra lesz a következő téma. Elmondja, hogy "óvodás szülők" is bátran nekivághatnak, mert az óvodásokat is be lehet "húzni" ebbe a sportos, kalandos kirándulási műfajba.
Egy pillanatra magam elé elképzelem az óvodás szülőket: 

Gizit és Józsit (akarom mondani Zoét és Benettet) egy öt év körüli kisfiút és kislányt, akik zsenge koruk ellenére már szülők. Gyermekük van.
 
Aztán persze lefordítom magamnak a kimondott hülyeséget, amire soha senki nem figyelmezteti a magasan "edukált" "média szakembereket", mert talán rajtam kívül senki másnak nem bántja a fülét ez a megfogalmazás. 

Mint ahogy megszokhattuk azt is, hogy az igekötőket véletlenül sem a nyelvtani szabályok szerint használják (vállal helyett "bevállal", eltakar helyett "kitakar" - ami pont az ellenkezőjét jelenti, és a többi...)

Az óváros főtere meg "izgalamas". 

De nem azért mert este markecolók járnak arra, hanem csak úgy. Mert ezeknek a mandulafagyi is "izgalmas". 

- Mint egy BEK döntő. - Na hagyjuk inkább...
Aztán végül jön egy nagy tudású "specialista", vízimentő, vagy vízirendőr aki "edukálja" a hallgatókat.
 
Elmondja a bölcsességet, miszerint nem a víz veszélyes, hanem a felkészületlenség. Mert a vízben, vagy vízen történő időtöltés akkor biztonságos, ha az emberek előre gondoskodnak saját biztonságukról. Mentőmellény kell. Olyan, amelyik akkor is fenntart a vizen, ha elájulnánk, mégpedig oly módon, hogy lélegezni tudjunk, vagyis az arcunk semmiképp se kerüljön víz alá.
Ez tényleg okos beszéd.
De gyanítom, hogy '82-ben, abban az elmaradott "edukálatlan" világban, amikor senkit nem "edukáltak" maximum tanítottak, esetleg tájékoztattak, sokkal többen tudták ezt diploma és posztgraduális képzések nélkül is.
A riport végén a szakember felhívja a hallgatók figyelmét arra, hogy a vízirendészet nyárra keres olyan - főként fiatal - vállalkozó kedvűeket - nyári munka keretében - akik vállalnának idény jellegű vízimentői szolgálatot.
A riporter megkérdez valami nagyon fontosat, ami idevágó és elengedhetetlen:
- Olyanokat akik tudnak úszni?
Lekapcsolom a rádiót. 
Arra gondolok most, hogy a fiatal generáció nyilván lenéző mosollyal tekint ránk, öregedő, "búmer", diploma nélküli "egyszerűekre".

Aztán arra gondolok, hogy 50 éve egy gépjármű használati utasításába leírták hogyan kell szelephézagot állítani: - nekünk - 

Most meg leírják hogy ne idd meg a fékfolyadékot: - ezeknek -
Kinek van tehát szellemi fölénye?
Fejlődünk.
Okosodnak a generációk. Pardon... "edukálódnak".

Hozzászólások (0)