Most például ezt hallom: „Digitális detox”
Először is, az nem „detox”, hanem detoxikálás.
Másodszor pedig ezt a szót akkor használjuk, amikor egy hullarészeget bevisz a mentő gyomormosásra, vagyis a „detoxikálóba”.
De akkor sem „detox”, hanem mint írtam: detoxikálás.
Itt azonban másról van szó.
„Edukálósék” (akik nem tájékoztatják a hallgatókat, hanem „edukálnak” – ami pedig oktatást jelent -) leülnek beszélgetni (pontosabban „workshopolni”) és arról beszélnek, hogy a „tudatos” zs generációsok „digitális detoxot” tartanak.
Ez magyarul azt jelentené, hogy a fiatal nem használja lélegeztetőgépként az agyzsibbasztó mobileszközöket, és a végtelenségig elhülyült közösségi (pardon: „social) médiát, hanem saját agyát használva, önállóan próbál gondolkodni. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Minden esetre megpróbálja, és már ez is dicséretes.
Olyanok próbálják ezt, akikbe még szorult némi értelem, akár még kézzel írni is tudnak, és nemcsak azt tudják mit jelent a könyv, de néhanapján el is olvasnak egyet-kettőt.
Aki ma ezen az értelmi szinten van, az már kuriózumnak számít, de a nagyvilág valamiféle földöntúli teljesítménynek tekinti, hogy az illető képes mobiltelefon és tablet nélkül létezni, akár egy egész álló napig is.
Ezt már „digitális detoxnak” nevezi a rádió „ökofeminista” riporternője.
A valóság meg az, hogy az illető még hagyományos értelemben véve „normális”, legalább 70 százalékban.
Az ilyen még akár arra is képes, hogy „hidratálás” helyett nemes egyszerűséggel vizet igyon, mégpedig akkor, amikor szomjas, és nem ötpercenként egy-egy kortyot, amikor az „applikáció” jelzi neki.
Persze kulacsból, mert pohárból vizet inni „búmer” dolog. Mint a papír alapú keresztrejtvény fejtés.
Na, ez volt egy téma, a Kossuth délelőtti műsorában.
A következő téma az evés, és a magas szinten „edukált” riporternő, több posztgraduálisan képzett hölggyel „kóccsal”, dietetikussal meg védőnővel arról beszélget, hogy milyen fontos dolog, ha az ember minden nap eszik.
És vannak, akiknek ezt képesség szinten, terápiás képzéssel, „mentális tudatossággal” kell megtanítani, és e téren "paradigmaváltásra" van szükség.
Hiába, nagy dolog a tudomány. És jó, hogy folyamatosan fejlődik.