Rekordszámú egyetemi jelentkezés, de mi a B terv?
Tanult ember ma már mindenki. Egyetemet végzett, diplomás. Régen ez nem így volt. Régen úgy volt, hogy az emberek zöme dolgozott, és azt a munkát végezte, amit az apja, és pont azzal a tudással, amit őseitől megtanult.
Vagy iparosemberként a mesterétől, inaskorában, hogy valamikor ő is mester lehessen. És ha megállta a helyét mester lett, és ő is taníthatta az inasokat.
A továbbtanuláshoz pedig elsődlegesen tehetség kellett.
„Tálentum”, ami keveseknek adatott meg. A tálentumot a tanító úr korán felismerte, és elmondta a gyerek apjának, hogy a Feri gyerek „jóeszű”, érdemes volna taníttatni. Aztán ha volt elegendő pénze a családnak, Feri gyerek elmehetett a városba tanulni, hogy „nadrágos ember” lehessen belőle valamikor.
Akkor még jelentősége volt a tanultságnak, a végzettségnek. Egyértelmű volt, hogy csak és kizárólag az arra alkalmasak, hivatottak járhatnak magasabb iskolába, és lehetnek képzett, tanult emberek. Felelősségteljes hivatást viselők.
Orvosok, tanárok, jogászok, mérnökök.
Olyan, hogy „portfólió optimalizáló”, vagy „mediátor coach” nem létezett. És tudta mindenki, hogy ilyenre nincs is szükség, ahogy vízgereblyézőre, vagy esőkalapálóra sem.
Aztán ezek a „nadrágos emberek” íratlan konvenciók alapján képezték a polgárosodott, urbanizált réteget.
Újságot és könyvet olvastak olvastak. Múzeumba, színházba és hangversenyre jártak későbbi életük során. Kávéházban fogyasztottak, felöltőt viseltek és sétapálcával léptek az utcára. Kezükön kesztyű volt, májusban is, mert nem a hideg miatt viselték.
Választékosan beszéltek, műszaki végzettség mellett is tisztában voltak a helyesírási szabályokkal, és bármikor megfogalmaztak egy hivatalos levelet, tökéletes nyelvhelyességgel.
Tudták, hogy miként kell evőeszközt használni, bemutatkozni, illendően köszönni, társaságban viselkedni. Ha leültek, tisztában voltak a kulturált testtartással, és ha kicsit feljebb csúszott a nadrág szára, mindig elegendően hosszú volt a zoknijuk.
Tudtak öltözködni, és tudták hogy kell viselni a ruhát.
De mi a helyzet ma? A mai kor egyetemet végzett, tanult diplomásaival?
Magától értetődő, hogy a SUV-ból kiszálló, tetovált nyakú, sűrűn bazmegező, és az étteremben is tréningnadrágot viselő apuka kisfia, kislánya egyetemen fog tovább tanulni.
Előbb-utóbb, diplomával a kezében fogja önérzetesen lenézni mindazokat, akiknek sorsa nem tette lehetővé hogy szintén diplomájuk legyen.
Természetesen azt a viselkedést fogják követni amiben otthon szocializálódtak.
Ugyanúgy fognak öltözködni, beszélni, „értékrendet” képviselni, mint a szüleik. Az evőeszközt ugyanúgy marokra fogják, és a villát ugyanúgy beleszúrják a rántotthúsba, amit aztán magától értetődően lerágnak róla. Így megspórolják a kés használatát.
Diplomájukkal – mondjuk újságíróként – elhelyezkednek egy szerkesztőségben. Pl. a „Dívány”, vagy a „Femina” szerkesztőségében. Ott aztán megkezdik „áldásos” tevékenységüket.
Az egyetemen megtanultak pardon „edukáltak” mindent, ami fontos: érzékenyítést, LMBTQP jogokat, feminizmust… helyesírást, meg fogalmazást mondjuk nem, de hát mint tudjuk az efféle „búmerség” kevésbé fontos.
Aki akarja, így is – úgy is érti a leírt szöveget.
Diplomamunkaként esszét írtak az „emojik” fejlődéséről, és elemezték a „wow” szó soxínű jelentését… Esetleg még a klímaváltozás, a fenntartható fejlődés, és a biodiverzitás jöhet még szóba, hiszen ez sokkal lényegesebb egy újságírónak mint egy mondatot helyesen leírni, vagy egyeztetni az alanyt az állítmánnyal…
És megtanulták a manapság beszélt, divatos szavakat, szóösszetételeket, amelyek használatával bárhol, bárki előtt bizonyítani tudják „értelmiségi” mivoltukat.
Tudásuk látszatát aztán ezeknek a bemagolt idegen szavaknak az állandó ismételgetésével próbálják fenntartani:
Desztináció, edukáció, reanimálás, workshop, wokflow, kócsing, brand, és még sok más anglomán kifejezés.
És mindazt, amit egyszerűen, közérthetően, magyar szavakkal is el lehetne mondani, ők azt ezekkel idegen szavakkal igyekeznek elmondani. (Mert a magyar nyelv nekik „mucsai”)
De ha néhanapján használnak is egy-egy magyar szót, az még csak véletlenül sem saját jelentésében mutatkozik meg. Itt van például: az "izgalmas".
Cseppet sem zavarja őket, hogy a használt szó, köszönőviszonyban sincs a valódi jelentésével.
Így aztán konkrétan baromságokat beszélnek, hiszen bárki, aki tudja mit is jelent valójában amit ezek mondanak, az látja azt, hogy mennyire nem illik a gondolatmenetükbe.
(Mert izgalmas lehet pl. egy focimeccs. Netán egy rejtélyes krimi, de semmiképpen sem izgalmas egy padlóváza, vagy egy pikáns fűszerezésű, szokatlan étel. Csak mert ők ilyen értelemben használják az izgalmas szót.) De emeljük a tétet: „szexi”… Elmondja valamelyik észkombájn, hogy a fosszilis energia nem „szexi”. A napelem viszont „szexi”. És akkor kezded megérteni azt az aberráltat, aki a micsodáját egy autó kipufogójába igyexik beledugni.
Ostoba hablatyuk persze a tudatlan és kritikátlan kívülállók számára intellektuálisnak hat, ezáltal tehát elhiszik, hogy a beszélő okos, képzett, és hozzáértő. Az agymosásra egyre kevesebben immunisak.
És milyenek az egyetemek?
Minden felsőoktatási intézmény „egyetem”.
A tyúkszaros pusztán összetákolt deszkabódét is „egyetemnek” titulálják ma már, lekerített baromfiudvarát pedig "campusnak".
Arra persze nem gondol senki, hogy a valódi egyetemek presztízse ezáltal pusztul, a valódi egyetemi diploma értéke, és nívója pedig degradálódik.
Végkifejlet:
Írni, olvasni, sőt beszélni nem tudó, "suksükölő" bugrisok kapnak "egyetemi diplomát".
És gyakorlatilag ma már bárki megkaphatja ezt a diplomát, némi pénzért, kapcsolatért, presztízsből eredő viszonzásért, a korrupció mindenfajta lehetőségének érvényesítésével.
Olyanok, akik egyetlen szépirodalmi, vagy bármely egyéb vonatkozású könyvet nem olvastak végig soha életükben, de ha végig is olvasták volna, képtelenek lettek volna azt értelmezni, hiszen csekély kivétellel mind funkcionális analfabéták.
Ezek, ha olvasnak egyáltalán, akkor csak facebook vagy tiktok bejegyzéseket, messenger üzeneteket képesek elolvasni, hosszabb, tartalmasabb írott szövegeket viszont értelmezni is képtelenek.
Na, ezek az egyetemet végzett, tanult, diplomás emberek ma, 2025-ben.
Olvasás helyett inkább videókat néznek. Persze azokból is olyanokat, amelyek nem hosszabbak néhány percnél, mert rövid életű figyelmük, és szűk szellemi kapacitásuk nem képes többet befogadni és feldolgozni.
Ruhaviseletük a szakadt farmer, a kinyúlt póló és a bézbólsapka különféle variációja.
Nemi összetételük?
Zömében ma már lányok járnak egyetemre. Lányok, akik becsvágyók, kitartók és szorgalmasak. És akiknek van valakijük, aki fizeti az egyetem költégét. Akár negyedik nekifutásra is.
Mit is mondott Madách annak idején?:
„A nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad, és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.”