A mostani "trend" már a rendszerváltás után kezdett kialakulni. Mivel addig a Szovjetúnió alá voltunk becsatornázva, ezért a "szabad világ" beköszöntekor mindenki elemi erővel akart "nyugativá" válni.
Ekkor kezdődött a mindent elborító anglicizmus, vagy inkább amerikanizmus a beszélt nyelv területén. Amit csak lehetett, angol szavakkal kezdték mondani, hiába volt a kifejezésnek magyar megfelelője.
Ekkor integrálódtak be a hétköznapi beszélt nyelvbe pl. az
incidens, screenshot, bullying, startup, brand és slide szavak
illetve az alábbi formulák a hivatali formanyelv írott anyagában:
Ferenc Fresz and Katalin Béres
November 14. 2024. 11:04 AM - 7 min. read
Vagyis mindazon kifejezéseket, amelyeknek van közérthető magyar megfelelője is, szándékos affektálással – mondhatni pózolással, majomkodással – angol kifejezésekkel kezdték el helyettesíteni, ezzel a manírral próbálva önmagukat okosabbnak, műveltebbnek, tanultabbnak feltüntetni.
Vagyis érdemi tudás és szakértelem helyett, az idegen szavak gyakori ismételgetésével, halmozásával habosított semmitmondás vált elterjedtté és divatossá.
A magyar nyelvet pedig börtönszlengből kigyűjtött, flaszterszavakkal kezdték megtűzdelni, kerülve a valódi műveltséget és tudást tükröző, nyelvileg helyes és választékos beszédstílust.
A magukat értelmiséginek nevező, de valójában műveletlen és tanulatlan pózerek sem az egyszerű igék helyes ragozásával, sem az igekötők sem a tárgyragok megfelelő használatával nincsenek tisztában.
Példák: „bevállal” (helyesen: elvállal, sőt igekötő nélkül: vállal), vagy éppen: „Végezd a munkád” (holott ez helyesen: „Végezd a munkádat” lenne) …stb.
Ami a valódi tudást, és a műveltség ebből fakadó tükröződését illeti:
Ha pl. írásban kell közölni valamit, akkor ezek a műveltséget nélkülöző emberek biztos, ami biztos alapon, minden összetett szót külön írnak le.
Íme egy "workshop", ahol a képzés folyik:
Valamiért ez a különírás divattá is vált. Mert olyannyira hiányos az emberek tudása, meg főképp a műveltsége, hogy a legelemibb helyesírási szabályokat sem ismerik, így nem is tudják azokat alkalmazni.
Éspedig leginkább azért nem, mert ezek az "iskolázottságukkal" kérkedő (ál)értelmiségiek, életükben nem olvastak el még egyetlen szépirodalmi művet sem.
Márpedig a helyesírás készsége nem a szabályok nyelvtanórákon történő bebiflázásával vésődik be, hanem aképpen, hogy az ember olvas, mégpedig lehetőleg minél vaskosabb, tartalmasabb, irodalmi értékű műveket, és nem chat bejegyzéseket, meg a haverok Messenger "üzijeit".
Egyetemi diplomáikkal dicsekvő "portfólió optimalizálók" Képesek leírni az ugyanígy és ugyanúgy szavakat "ugyan így" és "ugyan úgy" formában. A mindegy szót "mind egy"-ként, és ha valakiknek a gyermekéről írnak valamit, akkor képesek a "kisfiuk" szó helyett "kisfiúk"-at írni.
Mert ahhoz már kellően hiányos a tudásuk, hogy észrevegyék, hogy az ő írásmódjuk - hosszú ú-val - egyszerű többesszámot fejez ki, rövid u-val viszont többes szám harmadik személyhez kötött birtokrag.
Ugye?
- Ugye...
Korunk képzett építészmérnöke (munkájának eredményével):
Ha pedig megkérdezném tőlük, hogy mégis hányan vannak a kisfiúk? Csak néznének bambán, és nyilván én lennék a hülye…
Szavak értelmezése:
Szintén a műveletlenségből, és az olvasás hiányából fakad a szavak nem megfelelő értelmezése, a definíciók hibás használata.
Egy régebben olvasott példa:
Az ő értelmezésük szerint a "slampos" azt jelenti, hogy valaki nem a legutolsó divat szerint van felöltözve, hanem valami régi, vagyis "ódivatú" (ahogy ők mondják "búmer") módon. Vagyis, ha felveszek egy régebbi fazonú öltönyt, pláne ha még nyakkendőt is kötök fel hozzá (ami ma már színházban, vagy operaelőadáson sem divat), engem nevezne "slamposnak" egy újsütetű "mediator coach", mert fogalmatlan, és nincs tisztában a szavak jelentésével.
Az, hogy valójában épp a divatos a slampos, mert a kiszaggatott farmernadrág, ami úgy lóg a viselőjén mint tehénen a gatya, ezeknek nem számít. Mert az „trendy”. Tehát értelmezni nem képesek a kimondott szavaikat, és a valóságot.
Ezeknek a "műveltség" az, ha elmennek egy "workshopra" - mert a kerekasztal-beszélgetés, vagy a szimpla előadás szavak nekik "mucsaiul" hangzanak. –
A jövő orvosai:
És ott "edukálják" - vagyis nem egyszerűen oktatják - őket. És ott beszél valami orrpiercinges „bölcsész” a "fenntartható" "diverzifikációról" (meg egyéb újhullámos f@szságokról) miközben minden borzfrizurás, csuklókösöntyűs majom a telefonját buzerálja, és mélységesen meg van győződve arról, hogy ő most épp művelődik.
Az egyetlen amihez értenek:
Ahogy fajtája fogalmaz: "emelkedik a tudásszintje".
De az ugyanígy szót továbbra is külön írja (ugyan így teljesen mást jelent), mert ő így „edukálódott”.
Összefoglalva:
Lehet ezeknek akárhány diplomájuk. A mai „diploma” és a mai „"értelmiségi" köszönőviszonyban sincs a „régi”, vagyis a valódi értelmiséggel. Vagyis azokkal, akik valódi, értelmezhető képesítésekkel (pl. orvos vagy mérnök) kerültek ki a képzési rendszerből, úgy, hogy reál szakemberként is rendelkeztek szókinccsel, helyesírási és fogalmazási képességekkel, humán műveltséggel és lexikális tudással is.