A Nemzeti Sport Rádió nem ért véget az olimpiával.
Hallottam valami beszélgetéstöredéket a minap, a Kossuthon, ahol ismételten a Nemzeti Sport Rádiót említették olyasféle kontextusban, hogy valamit majd közvetíteni fognak.
Aztán jó sokáig sport tematikájú adás volt hallható.
Egy riportban valaki megjegyezte, hogy a Nemzeti Sport Rádió azért kell, mert mi magyarok "sportnemzet" vagyunk. De nem úgy - folytatta a riportalany - hogy sportolunk, hanem hogy imádjuk a sporteseményeket és sportközvetítéseket.
Vagyis egyszerűen fogalmazva: az átlag magyar átlagpolgár sportrajongó.
Na, itt ragadott meg a pillanat, hogy írnom kell valami részletesebbet a sportról, pontosabban a "fotelsportról" - mert én így nevezem - és az ez iránt érzett ellenszenvemről.
A magyar átlagpolgár ugyanis nem sportrajongó (tisztelet a kivételnek), hanem "fotelsportoló".
Vagyis sportrajongó férfiak, sörhassal, rezgő tokával és koleszterinszintet "kimaxoló" túlsúllyal. Ha jön a foci VB (EB... akármi), meg az olimpia rögtön felvesz egy jellegzetes attitűdöt a kereskedelem.
Először is az akciós TV-k.
Sosem értettem ezt...
Eddig nem volt TV a lakásban? És most hogy itt az Olimpia (Foci VB), veszünk egyet?
Vagy olimpiánként új TV dukál?
De amúgy miért?
Az élmény nem élmény 214 centis képátló alatt?
Mert hogy a Szárnyas fejvadász 2048-at UHD-ban érdemes nézni, az oké, de a focimeccset...? ...nem mindegy?
A látvány másfél órán át arról szól, hogy 'ződ' fű, ahol emberkék rohangálnak egy labda után... (ez pedig UHD-ben is ugyanez, csak legfeljebb élesebben látszik a fűcsomó. )
Na mindegy, ehhez én nem értek, de nem is akarok.
Aztán a sok-sok "ultraegészséges" nasi.
Direkt "sportolóknak" való.
Csipsz, ropi, pattogatott kukorica (amit a zs generáció már csak "popcorn" néven bír kimondani... )
És hát persze sör, hektószámra, hiszen mi más kell még a fotelsporthoz?
Ja, hát a fotel, ugye... vagy kanapé.
Ezen felül felnőtt, - és minden bizonnyal diplomát is abszolvált - emberek "válogatott mezt", arcfestéket, "vuvuzelát" és hasonló értelmes dolgokat vásárolnak a "fotelsportoláshoz".
Aztán végül már nem is marad más, mint kivetkőzni önmagunkból, seggünk repedtéig ordítanunk, szotyihéjat szőnyegre borítanunk, ha rúgunk gólt (ritka eset) akkor azért, ha meg kapunk, akkor meg azért.
Én egyébként azt sem értem, hogy a gólt miért "lövik", ha egyszer rúgják? És mitől "torna" a labdarúgó"torna", és miért hívják "akadémiának", a futball, tenisz, kosárlabda és egyéb "akadémiákat"?
Mert az ott játszó játékosokat nem igazán nézem akadémikusnak, sem küllemük, sem megnyilvánulásaik alapján. Na mindegy... Isten bizony túlélem ha nem kapok választ ezekre a kérdésekre.
Aztán az is nagyon tud tetszeni, és érdekelni, amikor elmondják hogy ki, hol van épp a "tabellán"?
Sosem vettem a fáradságot, hogy megnézzem mi a fácán csipája az a "tabella", de ígérem, efelől is békében fogok meghalni ha nem tudom meg soha. (persze tudom, latinul táblázat, a latin pedig a humán műveltség nyelve)
Egyvalamit említek még, aztán befejezem. Nem feszítem tovább az ország idegzetét:
A városneveket a "sportemberek" kizárólag névelővel mondják:
„- A Paks nyert”
„- A Szeged kiesett”
– mintha nem is településnevek lennének, hanem önálló klubnevek.
Én viszont az iskolában úgy tanultam, hogy a választékos nyelvhasználatban, nem mondjuk ki 'feleslegesen' a névelőket a tulajdonnevek előtt.
A becsomagolt ajándékra is így írom ki:
" - Kingának, Tamástól"
és nem
"- A Kingának, a Tamástól"
- Há' nem?
- Há' de!
Író, olvasó ember amúgy érti ezt, a többinek meg elég lenne megjegyezni.